Life Is Strange

A Life Is Strange egy történetalapú, epizodikus játékfranchise, ahol a játékos feleletválasztásai kihatással vannak a cselekményre. Az első rész, amiről ez az oldal szól annyiban tér el az utóbbiaktól, hogy a választások nem csak a jelenre és a jövőre, de a múltra is kihatással vannak.

A mű a következő epizódokat tartalmazza:

• Metamorfózis (Chrysalis)
• Idő Szűkében (Out of Time)
• Káosz Teória (Chaos tdeory)
• Sötétszoba (Dark Room)
• Polarizálva (Polarized)

Az első fejlesztések 2013 áprilisában kezdődtek, majd majdnem 2 év után 2015. január 30-án jelent meg az első verzió az Square Enix kiadó alatt.

A játék a mára egy nagy sikernek örvendő franchise-á nőtte ki magát, ami egy pár év leforgása alatt több játékot is megjelentetett;

• Life Is Strange
  • Life Is Strange: Before the Storm (Chloe Price története)
• Life Is Strange 2 (Sean és Daniel Diaz története)
  • The Awesome Adventures of Captain Spirit (Chris Eriksen története)
• Life Is Strange: True Colors (Alex Chen története)
  • Life Is Strange: Wavelenghts (Steph Grinch története)

Max Caulfield

A játék főszereplője, akit a játékos irányít. Egy kocka, picit introvertált és gyengén öntudatos fotográfiával rendelkezik. Jobban szereti megfigyelni az életet, mint részt venni benne.

Tovább

Chloe Price

Chloe egy makacs és lázadó személyiségű fiatal hölgy. Egy archetipikus punk-rocker lány mely meglátszódik a zenei és öltözködési stílusán egyaránt.

Tovább

Nathan Prescott

Agresszív, elkényeztetett, gazdag, és archetipikus. Gyakran használja családja befolyását, hogy elkerülje a tetteiért való felelősséget, azt hiszi, hogy a törvény felett áll.

Tovább

Igaz, sajnos eredetileg egyik Life Is Strange sem kapott magyar szinkront vagy feliratot, amatőr csapatok készítettek hozzá. Az első részhez és a Before The Storm-hoz a FileRise fordítócsapat készített egy néhol picit érdekesebb, de teljes mértékben élvezhető feliratot a megfelelő nyelvtudással nem rendelkező játékosok számára.

Egy epizodikus sztori formátumot alakítottak ki a fejlesztők, mint kreatív, mint pénzügyi okokból. A további epizódokat a játékosok véleményei és a játékhoz megfogalmazott kritikáik alapján fejlesztették, illetve alakították a sztorit.

2017 májusáig több mint 3 millió példány kelt el belőle, majd azon év augusztusában megjelent az előzményt bemutató Life Is Strange: Before The Storm DLC (játékkiegészítő). A folytatás 2018 szeptemberében jelent meg Life Is Strange 2 címen. Ami habár a kritikusok tetszését elnyerte, de a nagyközönségét nem. Utóbbi hatására a széria következő részét a Life Is Strange: True Colors-t, már nem a Dontnod, hanem a Deck Nine fejlesztőcsapat készítette el, akikről kiderült, hogy nem csak a Before The Storm-al tudnak sikert aratni.

Unreal Engine 3-ban készítették a játékot, és az Xbox 360-tól a Linuxon át szó szerint minden platformra jelent meg, zenéjét Syd Matters szerezte.

A franchise-ban található játékok mindegyike egy főhőssel rendelkezik melyek, mindegyikének van egy bizonyos szuperképessége – vagy a főhős kistestvérének van, de az csak a trilógiamásodik részére igaz. Az szóban forgó játék főhőse Max Caulfield képes az időt egy bizonyos pontig visszatekerni.

A játék interaktív, a játékmenet nagy része a párbeszédek feleletválasztásaira van kiépítve, de van lehetőségünk irányítani is a főhősünket, mozogni vele. Természetesen ott van még az időutazás is, amit jobb egérgombbal, kontrolleren bal trigger-el tud használni a játékos. Ezt játékmechanikai szinten logikai feladványok megoldására használjuk, de a történetben kulcsszerepet játszik, amiben ahogyan haladunk előre, úgy ismerjük meg a képességet is.

A játékos harmadik személyes (TPS) nézetben játszik, illetve saját tapasztalatok alapján sokkal inkább kontrolleres használatra van kiépítve. Ez legjobban a True Colors-ban jelenik meg. (személyes élmény)

Nagyon jól mutatja az, hogy a játék nem lenne olyan, vagy nem lenne akkora sikere, mint most, hogyha máshol jelent volna meg. Mivel mindegyik nagyobb kiadó elutasította az alapötletet abból az okból kifolyólag, hogy nem volt benne férfi vezető szerepben, csak a Square Enix foglalkozott vele.

A fejlesztők azzal az elképzeléssel álltak neki a munkának, hogy a helyszínnek egy Oregoni, vízparti városnak kell lennie. Először egy Astoria nevű dombvárosra gondoltak, de találtak egy sokkal jobb alternatívát, Garibaldi-t, aminek a főutcája a vízparttal párhuzamos. A fejlesztők kutatómunkát végeztek, el is utaztak a kiválasztott mondhatni faluba, képeket gyűjtöttek, átrágták magukat a helyi újságokon, hogy a játékban egy nosztalgikus őszi élményt tudjanak kölcsönözni. Még Google Street View-t is használtak, hogy Arcadia Bay tényleg egy olyan hely legyen, mint amit elképzeltek. A többi fontos helyszínt, mint például a Two Whales Diner-t, a roncstelepet vagy a világítótornyot más amerikai helyszínekről mintáztak.

Michel Koch művészeti vezető a játék vizuális stílusának megálmodásával olyan művészektől gyűjtött anyagokat, akiket a stilizált textúrájú realisztikus formáik miatt ismernek, például Alberto Mieglo, akinek festményeiben a fotorealizmus és absztrakció találkozik. A kezdetektől fogva a játékot úgy képzelték el, hogy hasonlítson az animációs koncepcióképekre. A stilizált effekt direkt lett kiválasztva, mivel ez működik a legjobban a játék narratívájával. Szándékosan azért használtak olyan színeket és fényeket, amiket a való életben nem lehetett volna felvenni, hogy azzal ki tudják hangsúlyozni a játékosok számára az egyes karakterek identitását és érzelmeit.

Minden egyes textúrát kézzel rajzoltak meg, majd feldolgozták őket, hogy elérjék az „impresszionista render-elést”, ahogy azt Koch hívja. Minden anyag és tárgy játékosok visszajelzésein alapszik, de nagyot merítettek a Walking Dead, Gone Home-ból és a Heavy Rain videojátékokból, a vizuális effekteket a Danganronpa japán játék ihlette. A realizmus üldözése miatt a természet feletti elemeket a karakterek belső konfliktusának metaforájaként tervezték meg.

Sébastien Gaillard művészeti rendező: „Teljesen a játékfejlesztés elején az írással és a pre-production-nal együtt elhatároztuk, hogy legyen egy saját zenei listánk, de legyenek licencelt számok is. Minden zenének egy pontos célt kell szolgálnia a játék egyes jelenetein belül. Nem használhattunk fel zenéket csak úgy, a zenét nem lehetett csak egy zenegépi számként kezelni igazi cél nélkül. Amikor írtuk a játékot, és elkezdtek felbukkanni a főjelenetek, elkezdtünk összegyűjteni több száz különböző zeneszámot, amivel kísérni lehetne azokat és nem csak illusztrálni, amivel minden ilyen jelenetnek egy másodlagos jelentési réteget és narratívát adnánk.”

A megjelenése alatt a Life Is Strange nagyátlagban pozitív visszajelzést kapott dicsérve az egyedülálló stílusát, karakterfejlődését, az idő-visszapörgető játékmechanikát és annak a történetmesélésben való megfelelő felhasználását, és tabutémák játékbeli boncolgatását illetően. A kritikusok és a játékosok szemében is jó pontnak számított a női főszereplő és a nemcsak heteroszexuális románc bemutatása.

A Life Is Strange egy kivételes játék. Amennyiben átadjuk magunkat a történetnek, azonosulunk a karakterekkel és belemerülünk Arcadia Bay rejtelmeibe a játék teljesen megfordul, nem a játékos játszik ezzel a művészi alkotással, hanem az játszik az ember érzéseivel. Ez igaz az összes LIS játékra. A Square Enix és a Dontnod és a Deck Nine is egy hasonló ajándékkal rendelkeznek, mint Max Caulfield, a játék főszereplője. Max fotóz, a cégek pedig játékokat csinálnak. A közös az, hogy mindkettő művészet, nem csak a fotózás. Sajnos manapság elég kevés olyan videojáték van a piacon, ami igazi jelentéssel bír. Egy Doom Eternal-t az ember nem a művészete és a története miatt játszik, ámbár, ha egyszer összetalálkozunk egy igazi művel, az nagyot üt, mint itt is.

A Life is Strange egy olyan játék, amit még akkor is végig kell játszanod, hogyha nem hiszel a történetalapú játékokban, akkor tekints rá egy filmként, mivel majdnem az, csak interaktív.